2012. március 27., kedd

Egy EgérÚt-szkeptikus vallomása


avagy: kilenc hónap (jellem)fejlődése

– Szia! Van új feladat! (Már megint miért pont engem találtak meg?) Hosszú távú! (De, jó! Legalább nem kerülök holnap lapátra…) Tesztelni kell! (Ja! Mások elcseszett dolgaira jöjjek rá.) Okostelefon is jár hozzá, mert androidos programról van szó. (Nnna! Én is csatlakozhatok a széplelkűek csapatához, akik még a telefonjukat is simogatják! Mindegy, majd megkérem az egyik kollégát, hogy írjon egy programot, ami méri, hogy hány kilométert tesz meg az emberi ujj 28 négyzetcentiméteren...)

Így kezdődött, valamikor 2011 nyarán. Kaptam egy új telefont és feltelepítették rá az EgérÚt teszt-változatát. Egy dolgom volt: bárhova megyek autóval, mindig kapcsoljam be az alkalmazást és használjam.

Így kezdődött. A rémálmom. (Én ezt így éltem meg, míg mások szerint csak simán dolgoznom kellett volna…)

Az új telefon tényleg okostelefon. Neki is meg van a magához való esze, mert egy dolgot nem szeret: dolgozni (azaz működni). Arra is rájöttem, hogy nagy valószínűséggel az én készülékem egy női példány: az első hónapban rögtön kinyírta a konkurenciáját.
Érthetőbben: volt egy alig hat éves N70-esem, ami csupán napjában egyszer-kétszer indította újra magát, és már naponta kellett tölteni az akkumulátorát, de legalább használható volt. Tudtam vele TELEFONÁLNI és SMS-EZNI. Sőt! Az első négy évben még a fényképezőgép funkciója is üzemelt, ráadásul volt időszak, amikor ez a telefon biztosította az otthoni Internetet bluetooth-on keresztül. Kütyüőrült ismerőseim technikai relikviaként tekintettek rá. Aztán egy szép napon a két telefon, két kéz, sok szatyor, kulcs, autó, … problémakörből (mindezek egyazon időpillanatban) az N70-es jött ki vesztesen. Darabokra tört…

Sebaj! Majd használom az újat. Persze első az EgérÚt tesztelés! Ez akkoriban nem volt annyira egyszerű, mint napjainkban. Az egyes tesztverziókat még nem lehetett a Marketről letölteni, hanem úgy kellett külön feltelepíteni. Az első verzióban két lehetőség volt: címet megadni, vagy címet felvenni a kedvencek közé. Ezek után jöhetett a navigáció.
Hamar megtanultam, hogy ha a saroknál messzebb akarok menni, akkor a címet fel kell venni a kedvencek közé, mert a program gyakran elszállt / lefagyott. Ebben a kezdeti fázisban tanultam meg „használni” az új telefonomat. Egy idő után, már képes voltam vezetés közben újraindítani, vagy kivenni az akkumulátorát és ezáltal hard-resetelni, hogy ismét el tudjam indítani az alkalmazást.

Emlékszem, első mondatomra, amit az első teszt után mondtam. Rövid volt és tömör: „Ez s.@r, ez használhatatlan!” És minden nap ezzel a frusztráltsággal autóztam a városban. Aztán az élet elrendezte a problémámat. Egy „szép” őszi reggelen nem találtam az autóm a helyén. Ellopták. Innen kezdve a tesztelés kicsit akadozott, mert csak kölcsönautók idején volt lehetőségem próbálgatni az alkalmazást. Így a napi kapcsoltat hetire változott, ami majdnem minden esetben egy-egy új verzió kijövetelét és ezáltal kipróbálását is jelentette.

A napi rémálom kezdett elmaradni. Egyre több minden vált használhatóvá. A lefagyások megszűntek, a térkép (a használat során felfedezett és javított hibák miatt) egyre jobb lett, a hangalámondás „begyorsult” és pontosodott is. Nemsokára jött a minőségi változás is: a program kikerült a Marketre, és innentől kezdve a frissítések könnyebbé váltak. Mára azt lehet mondani, hogy felhasználóbarát lett a program.

Valamikor tavaly novemberben, Torinóba menet az autóban, a fejlesztőkkel kezdtem beszélgetni. Négyen voltunk és már nagyon untuk az utazást. Négy különböző vélemény csapott össze a „hogyan tovább” témakörben. Mindenki mást tartott fontosnak a hiányzó funkciók pótlásának sorrendjében, sőt még abban sem volt egyetértés, hogy miket is valósítson meg az EgérÚt egyáltalán. Állítólag veszekedtem és ingerült voltam. Egy dologban volt egyetértés: melltartó nemzetközi kosárméret-átszámítást támogató táblázat NEM lesz az EgérÚt alkalmazásban!

Idővel megjelent a térképre bökés funkció, ami a cím nélküli helyek elérését könnyíti meg. Szintén ez segít akkor, ha nem tudom a pontos címet, csak azt, hogy nagyjából hova akarok eljutni.
Nagy élmény volt számomra, amikor az út irányába forgó térkép és a fix észak opció váltása is bekerült a funkciók közé. Ezzel együtt valósult meg a térkép jelkulcsának újratervezése is. Segítségével külterületen is láthatóvá váltak az utak, és még inkább „térképhatásúvá” vált a térkép. A térerősség-mérő funkció a felhasználó szemszögéből nem hozott észrevehető változást, de segít abban, hogy a kritikus (lefedettség nélküli) helyeket lokalizálni lehessen.
Szintén „nem látványos”, de hasznos funkció, hogy GPS-jel nélkül is tud már tervezni az alkalmazás. Ilyenkor a kiindulási pozíciót vagy a cellából számítja ki, vagy a telefon által használt WiFi-hálózatból.
Alap dolog (na itt nem az volt…), de az alkalmazás már arra is figyelmeztet, ha nincs bekapcsolva a GPS.
Látványos változást (és látványos reakciókat) a mobil reklámok megjelenése eredményezett. A felhasználók egy része pozitívumként élte meg, hogy a piros lámpáknál nem kell unatkoznia, más részük viszont felháborodott. (Remélem a bor nyeremény akció sorozat ez utóbbiak táborát némiképpen csökkentette.) A reklámok szerencsére felhasználóbarát módon, csak álló helyzetben jönnek elő és rögtön el is tűnnek, ha elindul a jármű.
Az első verziókban a térképet csak elég korlátozott mértékben lehetett kicsinyíteni, így egyik településtől a másikig átgörgetni a térképet elég unalmas és időigényes művelet volt. Mára már ez is megváltozott. Sokkal nagyobb részt lehet egyszerre megjeleníteni a képernyőn.

2012. március 23-án az EgérÚt alkalmazás elnyerte a Lázár Deák Térképészeti Alapítvány és az Országos Széchenyi Könyvtár Digitális Magyar Térkép 2011 pályázat I. díját. Ez úton szeretnék gratulálni a többi díjazottnak és pályázónak is, különösképp a másik első helyezettnek: „A 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófa hatásainak légifelméréséből előállított digitális térinformatikai adatbázisok bemutatása” című pályázat beküldőjének a Károly Róbert Főiskolának!

Tegnap (2012. március 24.), sörözés közben tudtam meg, hogy van új verziója az EgérÚtnak. (Nekem miért nem szóltak? Vannak emberek a „fészbukon” túl is, ők hogyan informálódjanak?!) Rögtön le is töltöttem és ki is próbáltam az új funkciót, ami BEÁLLÍTÁSI lehetőségeket tartalmaz! Lehet változtatni a tervezés típusán (leggyorsabb út / egyszerű útvonal). Ezen felül négy dolog engedélyezhető, vagy zárható ki: autópályák, fizetős utak, földutak, kompok.

Kéne már egy új autó, hogy végre ismét naponta tesztelhessem HASZNÁLHASSAM az EgérÚt alkalmazást!

Csemez

EgérÚt - az első lépések


Minden út egy lépéssel kezdődik, még a leghosszabb is. Ez nem volt máshogy az Egérút esetében sem, és azóta hány lépés történt már az Egérúton! Múlt héten már több mint 10 000 km-t léptek, illetve gurultak az Egérutakon.

Mi volt az első őrült, veszélyes gondolat, ami életre hívta ezt a lehetetlen küldetést? Miért nem maradtunk nyugton, és minek kellett a végeláthatatlan feladattal járó és igen megerőltető Egérutat elkezdeni? Nem lenne jobb mindenkinek, ha bolond ötleteinket nem hívnánk életre, és nem akarnánk elérni olyan célokat, hogy több mint 10 000 ember navigáljon velünk ebben az országban? 

Kis lépés volt az első, ami természetesen nem lépés volt, sokkal inkább állás. Méghozzá állás egy dugóban. Közben egy bolond beszélgetés, ami jobb lett volna, ha soha el sem hangzik, átkozom azt a percet, amely a „romlást” indította el. Talán 2008 lehetett, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Emlékszem nyár volt, és Üllőről visszafelé jöttünk kocsival a Ferihegyi gyorsforgalmin. Illetve nem jöttünk, mert álltunk. Valami szerencsétlen véletlen, egy koccanás miatt teljesen beragadtunk a zárt gyorsforgalmin. Tehetetlen érzés se előre, se hátra, se jobbra, se balra. És akkor valaki bolond azt mondta: „Ezt jó lett volna elkerülni!” Hát valahogy így indult. És minden lépést sajnos egy másik, és még másik követte.

Most itt állok az Egérúttal a zsebemben. Bevallom őszintén, nagyon jó érzés, bár ha akkor és ott tudom, hogy eddig ennyi lépés kell, akkor nem biztos, hogy nem szállok ki és futok el nagyon messze, hogy megússzam mindezt.

Érdekes kaland, talán eddig a legizgalmasabb, amiben részem lehetett életemben. Most nálunk a nagy kérdés: Mi a következő lépés? Merre folytatódik az Egérút története?

Molnár Miklós - AntaresNav Kft.

EgérÚt - az első hazai elismerés


Igen örömteli okokból születik a legújabb bejegyzés. Az első, hogy az EgérÚt alkalmazás megosztott első díjat nyert a Szép Magyar Térkép 2011 seregszemléjén a digitális térképek kategóriájában. Ennek apropóján pedig a blogon publikáló személyek köre is bővült, mindjárt két személlyel. Molnár Miklós (AntaresNav) az EgérÚt-csapat frontembere és Csemez Gábor (GeoX) az EgérÚt alapadatbázisának (DSM-10) "főgondnoka" is megosztja velünk a saját, személyes EgérÚt-történetét. 

Az oklevél
(a linket Tamástól "loptam")
 

A Lázár deák Térképészeti Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára idén is meghirdette a "Szép Magyar Térkép" című térképes versengést. Arra gondoltunk, hogy a versenyre, azon belül is a digitális térképek kategóriájába benevezzük az EgérÚt-alkalmazást. Nagy örömünkre, a Károly Róbert Főiskola „A 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófa hatásainak légifelméréséből előállított digitális térinformatikai adatbázisok bemutatása” című pályázata mellet a navigációs alkalmazásunk az első helyezésre méltónak bizonyult! Nagy siker és fontos mérföldkő ez az EgérÚt történetében. Molnár Miklós bejegyzése az EgérÚt alapötletének megszületéséig nyúlik vissza, Csemez Gábor pedig felhasználói tapasztalatain keresztül mutatja be saját EgérÚt-történetét.

Bloggazdaként két dolog is örömmel tölt el. Egyrészt az, hogy egy termék, amelynek létrehozásában, születésében és fejlesztésében közreműködtünk ismét díjat nyert a hazai térképes seregszemlén. A másik, hogy ennek kapcsán a két fenti fiatalember megosztja velünk személyes tapasztalatait, ráadásul úgy, hogy ezzel a mindiGIS-blogot gazdagítják. Utóbbit ezúton is köszönöm mindkettőjüknek és egyben remélem, hogy további publikációkra is számíthatunk tőlük a jövőben!
Tamás persze nálam jóval gyorsabban reagál... Akit nagy vonalakban érdekel az EgérÚt technológiai és üzleti háttere, annak ajánlom idevágó bejegyzését a térképes blogján.

nyg - GeoX 

zene :-)