Minden út egy lépéssel kezdődik, még a leghosszabb is. Ez nem volt máshogy az Egérút esetében sem, és azóta hány lépés történt már az Egérúton! Múlt héten már több mint 10 000 km-t léptek, illetve gurultak az Egérutakon.
Mi volt az első őrült, veszélyes gondolat, ami életre hívta ezt a lehetetlen küldetést? Miért nem maradtunk nyugton, és minek kellett a végeláthatatlan feladattal járó és igen megerőltető Egérutat elkezdeni? Nem lenne jobb mindenkinek, ha bolond ötleteinket nem hívnánk életre, és nem akarnánk elérni olyan célokat, hogy több mint 10 000 ember navigáljon velünk ebben az országban?
Kis lépés volt az első, ami természetesen nem lépés volt, sokkal inkább állás. Méghozzá állás egy dugóban. Közben egy bolond beszélgetés, ami jobb lett volna, ha soha el sem hangzik, átkozom azt a percet, amely a „romlást” indította el. Talán 2008 lehetett, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Emlékszem nyár volt, és Üllőről visszafelé jöttünk kocsival a Ferihegyi gyorsforgalmin. Illetve nem jöttünk, mert álltunk. Valami szerencsétlen véletlen, egy koccanás miatt teljesen beragadtunk a zárt gyorsforgalmin. Tehetetlen érzés se előre, se hátra, se jobbra, se balra. És akkor valaki bolond azt mondta: „Ezt jó lett volna elkerülni!” Hát valahogy így indult. És minden lépést sajnos egy másik, és még másik követte.
Most itt állok az Egérúttal a zsebemben. Bevallom őszintén, nagyon jó érzés, bár ha akkor és ott tudom, hogy eddig ennyi lépés kell, akkor nem biztos, hogy nem szállok ki és futok el nagyon messze, hogy megússzam mindezt.
Érdekes kaland, talán eddig a legizgalmasabb, amiben részem lehetett életemben. Most nálunk a nagy kérdés: Mi a következő lépés? Merre folytatódik az Egérút története?
Molnár Miklós - AntaresNav Kft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése